Érzelmi házimunka

Ismét Trogmayer Évával, a Délmagyarország újságírójával beszélgettünk. A téma ezúttal az érzelmi házimunka volt, Éva írását változatlan formában olvashatjátok. 

Láthatatlan munka

Minden olyan munka láthatatlan, amelyiket fizetség nélkül, csak a családért vagy az adott közösségért végez az ember. Ide tartozik a házimunka is, legyen az hagyományos vagy érzelmi. A yorki egyetemen készült kutatás szerint a láthatatlan munka becsült értéke az uniós GDP legalább egyharmadát eléri. Ez az óriási értékű tevékenység jelentősen hozzájárul a gazdaság fenntartásához, a munkaerő megújulásához, a jövendő generációk felneveléséhez, erősíti a generációk közötti együttműködést és szolidaritást, és tehermentesíti az állami intézményrendszert is.

Szülinapok, bevásárlás, befizetések, edzések, szakkörök, lélekápolás – csak néhány dolog, ami egy átlag családanya napját színesíti a munkahelyen történő teljesítés mellett. Neve is van, érzelmi házimunkának hívjuk, amikor valaki egy személyben felel a többiek egyben tartásáért. De őt ki tartja egyben? – kérdik a szakértők.

– Hétfőn különmatek a kicsinek, kedden balett a nagynak, szerdán az egyik úszik, a másik angolra megy, csütörtökön mosás és főzés, pénteken a mamataxi végre apataxi lesz, és megcsinálhatom a nagybevásárlást – kezdi olvasónk, Ildikó, és folytatja, ez csak az alap. – Erre jön még az összes szülinap, névnap, befizetés, ünnepnap számontartása és krízishelyzetek – legyen az akár kamasz vagy felnőtt panasz – megoldása is – mondja, és elismeri, néha nagyon fáradt, hiszen bármennyire is szereti a családját, a munkahelyén is helyt kell állnia, ráadásul, úgy tűnik, az élet nem is áll másból, csak határidőkből és elvégzendő feladatokból.

Amiről beszél, annak ma már neve is van, érzelmi házimunkának hívjuk. Ez az úgynevezett láthatatlan munkának azon része, amelybe érzelmileg is keményen bevonódunk. S, bár valószínű, hogy a férfiak is megbirkóznának vele, elvégzése valamiért még ma is főleg a nők feladata. Akad, aki simán veszi az akadályt, akad, akinek eszébe sem jut, hogy másként is lehetne, és olyan is, aki komolyan szenved a terhe alatt. Nem vagyunk egyformák, így a hozzáállásunk sem ugyanolyan, a képen pedig sokat árnyalhat a környezet segítőkészsége, megértése is.

Élő katalizátorok

Másik olvasónk, Zsófia például sosem gondolta, hogy kín vagy nyűg lenne az érzelmi házimunka elvégzése. Családjában elismerik ezt a tevékenységet, megköszönik a törődést, így szívesen vállalja a katalizátor szerepét.

Faludi Nóra coach, az Anyadilemma oldal szerzője is felhívja rá a figyelmet, hogy nagyon nem mindegy milyen körítéssel marad kizárólag a nőkre ez a feladat. Ha a férfi és a család szűkebb környezete nem értékeli a családanya érzelmi és hagyományos házimunkáját, ha időnként elhangzik a „mit csináltál egész nap?” kérdés, vagy magától értetődőnek tekintik, hogy munka mellett minden másra is jut idő és energia, akkor érthető módon még nagyobb lesz a nyomás.

Kutatások szerint épp az okozza a problémát, hogy elhisszük, a családi és az érzelmi élet összehangolása és egyensúlyban tartása kizárólag a nő feladata. Azzal ugyanis, hogy természetesnek vesszük, elvetjük annak a lehetőségét, hogy észrevegyük, mekkora megterhelésről van szó. Ilyenkor ugyanis – bár a szimpla logisztika sem kis feladat – nem csupán arról van szó, hogy szétszóródik a figyelem, hogy ki kell találni, hogyan készül el a vacsora, miközben mindenki eljut a megfelelő különórájára, hanem arról is, hogy közben érzelmileg sem marad kívül az ember.

Mentális teher

– Ahhoz, hogy mindez jól működjön, a saját igényeimet, hangulataimat félre kell tennem. Nem lehetek ideges, nem bújhatok be a takaró alá, hogy az egészhez semmi kedvem, fel kell szívnom magam, és meg kell hallgatnom mindenkinek a problémáját, attól függetlenül, hogy én jól érzem-e magam – avat be már említett olvasónk, Ildikó. Ez pedig hatalmas mentális megterheléssel jár, állítják a szakértők.

Faludi Nóra coach szerint nagyon jó, hogy végre beszélünk erről a jelenségről. – Nők és férfiak alapvetően különböznek. Evolúciósan másképp áll össze az agyunk. Míg a nők általában empatikusabbak, jobban megtalálják a helyüket az érzelmek világában, addig a férfiak az élet gyakorlatiasabb oldalán érzik jobban magukat – magyarázza, és hozzáteszi, ettől függetlenül érthető módon konfliktushoz vezet, ha a nő úgy érzi, nem támasztanak felé reális elvárásokat. S mivel a szerepek leosztása általában nem valamiféle megállapodáson alapul, az egyenlőtlenségek az évek során szinte észrevétlenül alakulnak ki, a teher növekedésével a frusztráció is egyre nagyobb lehet.

Pénzben nem mérhető

– A társadalom is lekezelő, ráadásul olyanok is hajlamosak elfelejteni, hogy ez milyen nehéz, akik már túl vannak rajta, már felnőttek a gyerekeik. Az a baj, hogy annyira elanyagiasodtunk, hogy csak azt tudjuk értékelni, ami pénzben is mérhető. A húszezreseket meg lehet számolni, de a láthatatlan munkát nem – emeli ki a szakember, és egyetért, nem az érzelmi házimunka felszámolása a cél, hiszen az is hozzátartozik az élethez. Sokkal inkább az egyensúly megteremtésére, a kommunikáció megerősítésére, a befektetett energia kiegyenlítésére kellene összpontosítanunk. Tapasztalatok szerint ugyanis, ha észrevesszük és elismerjük a másik erőfeszítéseit, ha megpróbáljuk egyenlőbben elosztani a terheket, ha beszélünk a problémáinkról, akkor elégedettebbekké válunk, ami jót tesz a kapcsolatunknak és a családi életnek is.
– Merjük belátni, ha valami nem felel meg, és merjük elengedni az ezer éve ránk erőltetett szerepeket! Álljunk ki magunkért, és ne szégyelljünk segítséget kérni, amíg nem késő – javasolja Faludi Nóra, és azzal fejezi be, azért ne gondoljuk azt sem, hogy a másik felet a rossz szándék vezérli. Gondoljuk végig, hogy az ő szavai, tettei mögött milyen motiváció, tapasztalat húzódhat, és próbáljunk ezt is megértve, közösen elindulni a változás felé.

Add A Comment