Az igazi fogtündér létezik

Nagyon kedves történetet kaptam egy 3 gyermekes anyától, csodás példát arra, hogyan lehet a mai, anyagias világban valódi értékekre nevelni. Szatmári Ildikó írása. 

Szerintem mindenki tudja, hogy a gyerekek milyen izgatottan várják, hogy kiessen az első kis fogacskájuk. Nálunk sem volt ez másképp. Gréta már 3-4 évesen mozgatta a fogait, hátha megmozdul valamelyik. De persze, sokáig be kellett érnie a válasszal: Majd, ha kicsit nagyobb leszel.
Aztán hamar eljött a nap, amikor végre, nagy örömének hangot adva újságolhatta mindenkinek, hogy végre ő is nagyobb lett, hiszen kiesett az első, második,…ma éppen a nyolcadik fogacska.
Jött is mindig a válasz, és utána a kérdés is:

– Ó, de jó! És? Betetted a párnád alá? Mit hozott érte a fogtündér?
Gyerekem rendszerint értetlenül állt a kérdés előtt. Felhúzott szemöldökkel nézett hol rám, hol a kérdezőre, majd halkan válaszolt:
– Hááát, új fogat.
– Semmi mást? Nem hagyott helyette egy százast?
– Nem.

Csend. Gyerek elmegy játszani. Szülő – látva a kérdező megdöbbent arcát- témát vált.
Sokadik alkalommal is ugyanez történik. Mindig más kérdezi. De eddig mindig szó nélkül maradt az ügy.
Ma viszont nem hagyta nyugodni Grétát a százas gondolata. Meg is kérdezte, hogy ugyan neki miért nem hagy százast a tündér a párnája alatt, ha másnak meg igen? Merthogy bizonyos, hogy másnak hagy, hiszen nem kérdeznék annyian, ha nem így lenne.
Kicsit gondolkodtam, hogy mit is mondjak, majd válaszoltam:

– Tudod Kincsem, vannak olyan szülők, akik nem hisznek a tündérekben. Ezért amikor a gyerekük beteszi a fogát a párna alá, ők titokban kiveszik és tesznek a helyére pénzt, hogy a gyerek azt higgye, hogy tényleg tündér járt ott. De hozzánk az igazi fogtündér jár. Neki nincs pénze. Nem is ismeri, hogy mi az. És ahogy mondtad, ő szép új fogacskát hoz neked a régi helyett, amire ha nagyon vigyázol, akkor soha nem esik ki. A tündérke pedig örül neki, amikor látja a sok mosolygó kisgyereket az új fogakkal.

Vártam a reakciót… Csak mosolygott és bólintott.

Vajon meddig tudom még kimagyarázni? Persze. Tudom, hogy örökké ő sem fogja elhinni. Talán már tudja is, hogy ez is csak egy kedves kis játék, de azért kérlek benneteket kedves Rokonok, Barátok, Ismerősök! Hagyjátok, hogy egy kicsit még elhiggye! Ne kérdezzétek! Válaszolok én helyette.

Nem! Nálunk nem hagy a fogtündér százast a párna alatt, helyette új fogacskát hoz és szép mosolyt. Az iskolában szerzett piros pontokért, csillagokért sem kap a gyerek százast, helyette tudást kap, és büszke szülőket. A húsvéti nyúl sem tojik pénzt, inkább elrejt a kertben pár csokitojást, amit izgatottan lehet keresgélni. Nálunk még igazi fogtündér van, igazi nyúl, igazi Mikulás, igazi Jézuska. Ezek nem hoznak pénzt. A kenyér belsejében is, ha szép nagy lyuk van, az azért van, mert beleköltözött az angyalka.

De ne vessetek meg nagyon, megnyugodhat mindenki. Azért nálunk is szokott a gyerek százast kapni.
A bevásárlókocsiból kivett százast néha megtarthatja. A pénztárcámban lévő apró számolgatása után is mindig kap százast, amit eltehet. Ha valamit szeretne megvenni, akkor adunk neki pár százast, hogy hamarabb összegyűljön az ára. A nadrág zsebéből elgurult százas is az Övé lehet, ha megtalálja. És még sorolhatnám. És nincs itt szó semmiféle elvont nevelésről, vagy arról, hogy nem akarnánk hagyni, hogy felnőjön a gyerekünk.

Egyszerűen csak, így minden napra jut egy kis játék, egy kis varázslat. És amikor látja az ember a gyereke arcán a rácsodálkozást a dolgokra, akkor talán egy kicsit még maga is hihet a csodákban.

Egy-két héttel ezelőtt Gréta tanító nénije megkérdezte tőlem, hogy hogyan lehet ilyen kedves, tisztalelkű gyereket nevelni ebben a mai világban?
Akkor nem tudtam felelni, de mostanra megért bennem a válasz:
– Marika néni! Én azt hiszem így!  

Add A Comment