Romantika akkor és most

Tegnap este, miközben az épp elszundikáló porontyomat szemléltem a félhomályban, bevillant egy réges régi érzés képe. Hogy mit jelentett számomra anno a romantika, és mennyire átértelmeződött az utóbbi években.
Csináltam is egy gyors leltárt erről.

Romantika anno

Mezítláb sétálni a langyos homokban, és érezni ahogy a homokszemek körbeölelik a lábujjaidat.

Tavaszi eső után beszippantani a friss, harmatos levegőt, azt a semmivel össze nem téveszthető esőillatot.

Egy üveg bor mellett napfelkeltét nézni a Balaton partján.

Augusztusi éjszakán hullócsillagokat kémlelni a fűben fekve.

Az idei nyár szerelmes slágerét üvölteni az autóban.

Az esküvői nyitótáncotok zenéjét meghallani a rádióban.

A lehullott, száraz, ropogós, színes őszi faleveleken sétálni.

Első randi előtt lázasan készülődni. Első randi utáni első sms-t várni és megkapni.

Adventi vásárban forralt bort kortyolgatni, miközben sűrű pelyhekben esik hó.

Egy vicces szitun olyan jóízűt nevetni, hogy a könnyed is kicsordul.

Romantika most

Kéz a kézben sétálni, érezni ahogy a pici meleg ujjacskák körbefonják a mutatóujjad.

Gumicsizmában tapicskolni a tavaszi esőben.

A kisbabád szuszogását a bőrödön érezni.

A popsitörlő illatával keveredő babaillatból nagyot szippantani, és remélni, hogy sosem felejted el.

A kukásautóra, katicabogárra, szivárványra együtt rácsodálkozni.

Az első szó. Az első “anya”. Az első “szeretlek”.

Apát és lányát először látni együtt táncolni. Közben kicsit pityeregni úgy, hogy ők ne vegyék észre.

Az ajtóból meglesni, mikor a nagytesó mesét olvas a kicsinek.

Összebújva elaludni.

Makkokból kirakni a családot.

Egész nap pizsamában bekuckózni, és az összes Boribont elolvasni, miközben kint szakad az eső.

Igazi, önfeledt gyerekkacagást hallgatni.

 

 

 

 

Add A Comment