Ezért nehéz a nyugodt családi estéket megteremteni

Békés családi esték helyett káosz, türelmetlenség és kimerültség jellemzi a nap végét? Alig várod, hogy együtt legyetek, mégis mindenki feszült, mire ágyba kerültök?

Pár hete megosztottam egy érdekes cikket arról, miért lesz a kisangyalból kisördög, mire érte mész az oviba. Megnyugtató volt egy szakértő pszichológus tollából olvasni, hogy a “rosszalkodásban” testet öltött támadás nem ellenünk, anyák ellen irányul, hanem az egész napos hiányunk, a kicsit ért nehézségek, pajtásokkal átvészelt konfliktusok, a szabályok szünet nélküli betartásából származó vívódás így tud felszínre kerülni. Egy óvodás még nem tudja azt mondani: “Figyelj Anya, marha nehéz napom volt, kérlek ölelj meg, mielőtt öltözni kezdünk. Utálom, hogy rohanni kell, egész nap vártam rád, és szeretném megmutatni a rajzaimat, mielőtt elindulunk.” Ehelyett te ott állsz a kabáttal a kezedben, sürgeted őt, mert alig várod, hogy hazaérjetek. Egy pillanat alatt megvan a feszültség, pedig valójában mindketten csak tele vagytok érzésekkel, egymás hiányával, a napi fáradtsággal, csak mindketten másképp fejezitek ezt ki.

Aztán végre hazaértek, Apa is befut, de a meghitt családi pillanatok helyett újabb szikrák pattannak ki. Ő szóváteszi, hogy a nappalit beterítik a játékok, majd vacsorát követel, pedig a cipődet is alig volt időd levetni. Te emlékezteted, mekkora segítség lenne, ha hazafelé a bevásárlásban besegítene, és bumm! Ölelés és otthon melege helyett máris áll a bál. Az ovis hisztihez képest csak annyi a különbség, hogy ti már megtanultatok (?) egymással kommunikálni, mégsem a megfelelő szavakat, eszközöket használjátok. Az egész napos ingerek annyira átprogramoznak mindkettőtöket nap végére, hogy könnyen lesz ilyenkor bolhából elefánt, nyugis vacsi helyett pedig feszült lezárása a napnak.

Pedig valószínűleg nem a játékhalom a valódi baj, hanem a munkahelyi stressz megspékelve a délutáni csúcsforgalommal hazafelé. Te pedig igazából szeretsz magad bevásárolni a vacsihoz, de valamivel kompenzálnod kell a beszólást, ami ismét elbizonytalanít abban, hogy jól csinálod-e a dolgokat.

Mi lenne, ha a szócsata helyett már az ajtóban egy öleléssel fogadnátok a másikat? Ha megkérdeznéd, milyen volt a napja, és mi az, ami ennyire kimerítette? Ha a rumliról fókuszt váltanátok,és vacsinál mindenki elmesélné, mi volt a legjobb dolog, ami aznap történt? Próbáltál már arra gondolni, mi lehet egy-egy mondat mögött a valódi tartalom? Vagy hogy valójában mi az, ami bánt? Hogy miért támadunk sokszor az őszinte kitárulkozás helyett?

Ha szeretnél megtanulni a problémák helyett a megoldásra koncentrálni, ha szeretnél a családon belüli kommunikáción javítani, akkor a coaching Neked is segíthet. Ha kérdésed van, itt bátran felteheted!

Add A Comment