Az Anyadilemma mint mami coaching

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidéki lány, aki szerencsét próbált a nagyvárosban. Sokat tanult és dolgozott, hogy aztán a kapitalizmus szekerét tolva, másoknak hasznot hajtva, magát pedig sikeresnek érezve, beilleszkedjen a multivilág megfelelő fokára. Ahogy ment, mendegélt ezen az úton, érezte, hogy jó irányba halad, a szülei büszkék rá, megérte a sok tanulás, jó közgazdászhoz méltón szépen kezd ívelni a karrierje. Önálló és független nőként élte a hétköznapokat, az élet hozta nehézségek pedig időről időre megerősítették. Aztán megszületett első gyermeke.


A vidéki lány én lennék, a mesebeli gyermek pedig ma már 3 éves. 

3 év tömény önismeret, valódi érzelmi hullámvasút, kimerültség és szárnyaló boldogság, bizonytalanság és magamra találás. Ebben a 3 évben nem csak egy kis élet született meg és indult önálló útjára, de én magam is újjászületettem.

Megtapasztaltam, milyen az, amikor nem vagyok többé a magam ura, mert valaki más szükségletei irányítanak a nap 24 órájában. Megtanultam, mit jelent, hogy már nem csak magamért, de egy komplett családért vagyok felelős.

Megváltozott a napirendem, aminek köszönhetően a körülöttem lévő emberek is kicserélődtek. Megváltozott az érdeklődési köröm, egy jó alvást többre becsültem – és becsülök a mai napig :)- bármilyen esti programnál. De leginkább az értékrendem alakult át.

Azt hiszem, 2015. novemberében kezdődött minden. A lányom 1 éves múlt, én pedig a bennem zakatoló gondolatoknak utat keresve blogírásba kezdtem. Kezdetben a cél az volt, hogy ne kelljen magamba fojtani azokat az élményeket, érzéseket, amik a kisgyerekes anyasággal járó elszeparáltság során értek. Aztán szép lassan kezdtem rájönni, hogy az engem foglalkoztató dilemmák nagyon sok anyát érintenek, így az írásaim már nekik is szóltak.

Aztán elkezdett dolgozni bennem, hogy nem csak szórakoztatni szeretném ezeket az anyákat a saját történeteimmel, megéléseimmel, hanem segíteni szeretnék azoknak, akik esetleg nem találják az utat a hétköznapok nehézségeinek leküzdéséhez. Láttam és látom a környezetemben, hogy mennyi elvárás tornyosul az anyákkal szemben, sokszor kívülről, sokszor a saját tökéletességünkre való törekvés következtében. A feladatok mellé segítség már ritkábban jön és sokszor még megosztani sem tudják kivel az őket foglalkoztató problémákat. A szingli barátnők csak a tökéletes életed látják, a nagyszülők több száz kilométerre laknak, apa pedig egész nap robotol. Egy jó beszélgetés sokszor szárnyakat ad(na), de a mami fórumokon és játszótereken csak azt hallod, hogy mennyivel fejlettebb, ügyesebb a másik gyereke és mennyivel tökéletesebben csinálja a másik anya.

Ezt láttam én, amikor eldöntöttem, hogy egy napon professzionális eszközökkel szeretnék a hozzám hasonlóan gondolkodó és érző anyáknak segíteni, a hétköznapokhoz erőt adni, az önbizalmukat és önbecsülésüket növelni,  a párkapcsolatukba vetett hitüket visszaadni, a magukkal szemben támasztott elvárásokon lazítani.

Ezért kezdtem 2017. elején life coachingot tanulni. A coaching egyénre szabott, személyes foglalkozássorozat, ami segít az egyén belső erőforrásait kiaknázni, az elakadások áthidalásához vezető utat megtalálni, a berögzült, sokszor visszahúzó nézőpontokat megváltoztatni. Az egyéni coaching során strukturált beszélgetések és gyakorlatok révén együtt találjuk meg a számodra legideálisabb megoldást egy adott problémát illetően.

Így született meg az Anyadilemma és alakul még ma is. A coaching szolgáltatás részleteiről hamarosan bővebben is tájékoztatlak Benneteket.

Ha pedig szeretnétek egy őszinte és támogató közösség része lenni, ahol nem elvárás a tökéletesség, akkor csatlakozzatok a Tökéletlen Anyák csoporthoz.

Add A Comment