5 dolog, amit imádunk egy 3 éves mellett

Minden korszaknak megvan a maga szépsége. Persze a nehézsége is, de valahogy a harmadik évben már nagyon jobbra húz a mérleg.


1. Végre többet alszunk, mint éjszakázunk. Persze tudom (csak nem hiszem), hogy vannak olyan csodababák, akik 2 hetes koruk óta átalusszák az éjszakát, de azért a nagy többség nem ilyen szerencsés. A jó hír, hogy a harmadik évben már a masszív éjszakázók is számíthatnak némi pihenésre. Lehet, hogy csak úgy alszik el, ha mellette vagy, lehet, hogy már kora reggel riadót fúj, de szinte biztos, hogy most már két kezeden kell megszámolni, hány órát is tudtál aludni.

2. Az indulás előtti készülődést viszont már nem kell órákban mérni. A babakocsi már a múlté, így nem kell szívni a hordozó/mózeskosár/sportkocsi szentháromsággal, a csomagtartóban újra van hely a bevásárlásnak, és ha szerencséd van a gigantikus méretű pelenkázótáskát ismét nőiesebb darabokra tudod cserélni. Az már csak hab a tortán, hogy mire felöltözöl, törpike már önállóan cipőbe bújt. 1 évvel ezelőtt itt még volt egy 30 perces harcod az “itt a cipő-nem veszem fel-nyújtsd a lábad-nem akarom-itthon hagylak-anyaneeee-csak vicceltem, ne menj be cipővel a szőnyegre!” témakörben.

3. A dackorszak jó eséllyel véget ért. Persze vannak még apró nézeteltérések, például ha a játszóról kell(ene) hazaindulni, de a reggeltől estig tartó ellenkezés korának leáldozott. Meglepően sok az egyetértés és kevés az ok nélküli üvöltés. A sírás elkezdi valódi funkcióját betölteni, már komolyabb dolgok kellenek hozzá, mint hogy morzsás lett a keze vagy más is megérintette az imádott vödröt a homokozóban.

4. Végre nincs állandó életveszélyben. Épp ma méláztam el a szupermarket játszósarkában egy másfél év körüli kisfiún és édesanyján. Milyen közeli még az élmény, ahogy mászni, majd járni tanul, kezdődnek az esések és kelések, néha jelentéktelen, néha fájdalmas sérüléssel. Eszembe jut, ahogy a nap 24 órájában követtem a kis lépteit, mégsem úsztuk meg a baleseti sebészetet és a felrepedt állacskát. De ma már stabilan jön-megy, elég ha kellő távolságból szemmel tartom, ahogy hasít a motoron/rolleren/triciklin, vagy ami aznap épp soros.

5. Valódi beszélgetőpartnerré válik. Azt hiszed, nincs annál édesebb, mint amikor kimondja az első szavakat, mondatokat, aztán rájössz, hogy még ezt is lehet fokozni. Idővel a kérdés már nem csak a “miért?” és a válasz sem abban fullad ki, hogy “nem!”. Mesél, mesél és egész nap csak mesél, mintha csak egy véget nem érő vígjátékba csöppentél volna.

Csodálatra méltó, ahogy a környezetét felfedezi és megérti, hogy kialakul a saját ízlése, kedvenc színe és zenéje lesz, hogy elmeséli miért kerek a Hold és hogy iszik a cica. A személyes kedvencem, hogy “Anya, olyan szép vagy, mint egy királynő!” És a legszebb az egészben, hogy ő még nem ferdít, hanem tényleg így gondolja. 🙂

Add A Comment