Nézőpont kérdése

A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek? Lehet. De hogy sokszor elképesztően elbeszélünk egymás mellett, az egészen biztos.
Legyen ez egy átlagosan fáradt házaspár átlagos hétköznapja, és csak a hecc kedvéért nézzük meg kivételesen mindkét szereplő szemszögéből.

Anya

06:30 Halk, majd egyre erősödő nyöszörgés, majd a jól ismert Anyaaaaaaa hallatszik a szomszéd szobából. Már biztosan tudom, hogy ez nem álom, bekapcsolt a bioébresztő, indul a napi szolgálat. Még ragad a szemem a fáradtságtól, hiszen hiába volt a lurkó este 8-kor már ágyban, mire összehajtogattam és szekrénybe tettem a száraz ruhákat, kiteregettem a frissen mosottakat, összeszedtem és gépbe tettem a mosogatnivalót, levittem a kutyát egy gyors egészségügyi sétára, elpakoltam a nappaliban földön hemzsegő mesekönyveket és lezuhanyoztam, valahogy már megint éjjel 11-et ütött az óra. Végül is majdnem 7 órát aludtam, akár elégedett is lehetnék, de mivel ma éjjel is 3-szor kellett kelnem a kicsihez, semmivel sem vagyok kipihentebb, mint pár éve egy átmulatott éjszaka után. A különbség csak annyi, hogy ma nem maradhatok délig ágyban.

08:00 Apa elindult dolgozni, basszus legalább kiflit hozhatott volna előtte, most pakolhatom össze a gyereket, mire megjárjuk a kisboltot és megreggelizünk, már rég késésben leszek a főzéssel. Na nem baj, legalább levegőn leszünk kicsit.

11:30 Nem hiszem el, hogy már megint visít, most fontam be harmadjára a Hajas Baba copfját, a legóházra is megcsináltam a kéményt és mindkét tenyerét körberajzoltam zsírkrétával, mi lehet már megint?! Na tessék, még ez is: kifutott a borsóleves, ha elalszik, kezdhetem sikálni a konyhát.

14:00 Jaj nekem, megint elaludtam mellette, alig maradt időm, pedig halomban áll a vasalni való, tudom, hogy a férjemnek már nincs ingje holnapra, a leves tuti rászáradt a tűzhelyre, 3 hete készülök elpakolni a téli kabátokat, és ha ma nem cserélem le az ágyneműt, biztosan a pokolra jutok. Édes istenem, mennyire vágyom egy habos kávéra. Oké, képes vagyok rá, vágjunk bele. Szaladok a konyhába, tűzhely kész, kávé közben lefőtt, és akkor hallom: Anyaaaaaaaaaaa! Nyugi, semmi baj. Gyors uzsi, utána játszótér, mert megígértem alvás előtt, majd este megcsinálom a többit. (Ha-ha)

17:30 A játszóról a ház udvaráig egész könnyen eljutottunk, de persze ma sem hajlandó cirkusz nélkül bemenni. Érzem, hogy fogy az erőm, a délutáni kávét is talán csak hallucináltam. Megegyezünk, hogy egy és csakis egy részt megnézhet a Babócából, amíg a vacsit előkészítem. A harmadik rész után már kevésbé türelmesen kérem, a negyedik után pedig végre a sarkamra állok és kikapcsolom a tv-t. Nem baj, hiszti nélkül már olyan üres lenne a vacsorakezdés, úgy szép az élet, ha zajlik. (Mit nem adnék egy gyertyafényes vacsoráért egyedül!) Persze Apa ma sem ért haza vacsira, már meg sem lepődök. De biztosan szóváteszem, nem értem, miért nem tud sosem időben elindulni.

19:00 Végre megérkezett, szuper, akkor tudnak még kicsit játszani fürdés előtt, és én mégis gyorsan áthúzom az ágyneműt. Nem értem mi ezen olyan nagy kérés, tényleg azt kérdezi, hogy miért nem csináltam meg egész nap?

20:30 A gyerek ágyban, persze ma is én altattam, Apa közben csak fekszik a tv előtt, a lába a kanapén, természetesen már pizsiben, alvásra (vagy akcióra) készen. A francba, az inget elfelejtettem, gyorsan kivasalom, de azért nem hagyom szó nélkül, hogy miért mindig én kerülök utoljára ágyba, erre megadja a kegyelemdöfést: a téli kabátokat mikor akarod elpakolni?!

22:00 Mikor lett már megint este 10 óra? Egy gyors zuhany és alig várom, hogy beessek az ágyba. Hihetetlen, ő azóta is a tv előtt döglik, eszébe nem jutott volna, hogy legalább a vacsi után elpakoljon.

Apa

07:00 Szól az ébresztő, indul a nap. Mire kibotorkálok a konyhába a napindító kávémért, útközben rálépek egy legóra, de az anyázást elnyomja egy éktelen sikítás, utólag tudom meg, hogy a lányom kiborult, mert kiderült, hogy az Elza hercegnős ruhája még vizes, így ma nem tudja felvenni. A női lét nagy problémái. Sosem fogom megérteni.

08:30 Nem hiszem el, hogy megint a dugóban állok, tuti, hogy el fogok késni, pedig mindenképp át akartam nézni a prezentációt, mielőtt megérkeznek az ügyfelek. Ez lesz az év legfontosabb tárgyalása, nem csúszhat hiba a gépezetbe.

12:00 Örülök, hogy túl vagyok rajta, azt hiszem, egész jól sikerült. Gyorsan bekapok egy szendvicset az asztalomnál, aztán még vagy ezer e-mailt  meg kell válaszolnom. Persze késő délutánra még betettek egy megbeszélést, addig össze kell raknom a jelentést. Megígértem, hogy hazaérek vacsorára, de ha beledöglök sem tudok elindulni 18:30 előtt.

14:00 Már megint csak az akadályok jönnek, a legfontosabb emberünk ma felmondott, borul az egész projekt, lehetetlen, hogy tartani tudjuk a határidőket. A megrendelő nem fogja jóváhagyni a csúszást, ha nem találok azonnali megoldást, súlyos összegeket fogunk veszíteni. Ez még az éves terveinket is boríthatja, és persze ezt nekem kell kommunikálnom a vezetőség felé.

18:00 Már fél órája tart a megbeszélés, de úgy érzem, csak egy helyben topogunk. Miért kell nekem már megint estig itt vitatkoznom egy halom sületlenségről, miközben a kislányommal is játszhatnék?

19:00 Végre hazaértem. Hulla fáradt vagyok. Semmi másra nem vágyom, mint egy nyugodt vacsorára és olyan jó lenne ma együtt megnézni egy filmet. Hónapok óta nem bújtunk össze, néha úgy érzem, mintha már nem is lennék ennek a családnak a része. Puszit nem kapok, viszont látom a szemében, hogy dühös, amiért ma is későn jöttem.

20:30 Emlékszem, ezt a filmet ezerszer megnéztük együtt annak idején. Most persze fontosabb a vasalás. Gondolom, utána a kabátok jönnek, majd ájultan bezuhan az ágyba. Talán majd holnap. Vagy talán már sosem lesz rám ideje. Miért is kellene sietnem haza esténként? Az irodában legalább szólnak hozzám. És nem csak akkor, ha számonkérés van.

Add A Comment